A reggeli kapkodás a szokásos ütemben történik, még fel sem ébredtem egészen, amikor a ruháimat magamra rángatom, sebtében összepakolom a táskám tartalmát, és uzsgyi, kezdődhet is egy újabb nap.

A buszon persze marad idő a mélázásra, így mikor végre találok egy alkalmas ülőhelyet, elidőzöm a reggeli kapkodásban felöltött szoknyán. Nini – hasít belém a felismerés –, pont olyan türkizkék, mint az a ruha, amit a tizenkettedik születésnapomra kaptam. Egyszer volt rajtam, mégis mély nyomokat hagyott bennem az eset, és a levelek, amiket azon a nyáron a testvéremmel anyukánknak írtunk a Balatonról.

Anyám!

Olyan szerelmes vagyok, mint a nagyágyú! Van Lackónak egy új barátja, aki olyan jóképű, hogy le sem bírom venni róla a szemem! Mindennap meglátogatom a tesót, hogy találkozhassak Gabival, de ő úgy csinál, mintha észre sem venné, hogy a világon vagyok!

A diszkóban felvettem az új kék ruhámat is, amin a pillangók vannak, hátha egyből belém szeret, ahogy meglát, de ő inkább elszaladt, mikor a közelébe értem. Vagy lehet, hogy azért szaladt el, mert mégiscsak szeret? Én már nem értem a fiúkat!

Tesó másik barátja meg állandóan a kezem után nyúl. Nem tudom, minek birizgál. Hát nem látja, hogy a Gabi az igazi nekem?

Lányod:

Zsófi

* * *

Kedves Anya!

Most már tuti, hogy Zsófi kergemarha-kóros! Szerintem vigyük el állatorvoshoz. Egyfolytában a Gabi után futkos, de ő már nagyfiú. Nem érdeklik az ilyen kislányok! A húgom az új ruhájában jött a diszkóba, nem akartam neki szólni, de azokkal a nagy fodrokkal úgy nézett ki, mint egy baba. Szerintem amikor hazamegyünk, új cuccokat kell vennünk neki, mert ezekben nem fog hódítani!

Szegény Dani meg – a másik barátom – megpróbált neki néhányszor szólni, hogy egy kicsit túl sok, de mikor megfogja a kezét, hugi úgy csinál, mintha tűzbe nyúlt volna. Tiszta hibbant!

Ha lenne még pénzem, vennék neki egy új ruhát. Viszont sajnos a végére értem a zsebpénzemnek. Az én egzisztenciám is az utánpótláson múlik!

Puszil:

Lackó

Valóban nem a legjobb választás volt az a ruha, de most milyen édesek az emlékek, amik hozzákötnek! Ma már csak azok a felejthetetlen, kalandos nyarak és a nagy remények jutnak róluk eszembe.

Lejegyezte: Budavári Orsolya