Már csak néhány nap van hátra az idei tanévből. Öröm és félelem is van bennem egyszerre. Hogy miért? Azért, mert 8. osztályos vagyok. Idén ballagok, jövőre pedig másik iskolában folytatom a tanulmányaimat. Furcsa, hogy hirtelen ekkorát változik az életem. Jövő szeptembertől minden más lesz: az osztálytársak, a tanárok, a terem, az épület, még a város is. Fel kell nőnöm mindehhez. Vonattal járok majd, nem gyalog, napi 1 órát utazom, nem csak átsétálok a lakásunkból a szomszédos iskolába.
Már nagyon készülünk a ballagási műsorra, hetek óta erre próbálunk. Két részből áll: az egyik a hagyományos és megszokott (versekkel, zászlóátadással, beszéddel), a másik pedig egy táncos-vicces, ami a felsőben eltöltött 4 évünket összegzi. A próbák nagyon jók, felvesszük egymást, amikor gyakorlunk. Rengeteget nevetünk. Talán ez egy kicsit feledteti velünk, hogy el kell válnunk egymástól. Hetente kétszer gyakoroljuk az egész műsort, most már önállóan is sikerül, az ofőnk nagyon büszke ránk!
Az utolsó 2-3 héten remek programokon vesz részt az egész iskola, nem csak a nyolcadikosok. Tegnap például a kihívás napja alkalmából feladatokat kaptunk, amit nagyon élveztünk. Általában az alsót és a felsőt minden ilyen alkalommal különválasztják, a kicsik könnyebben teljesíthető változatot kapnak mindenből. Ez történt most is. Valószínűleg azért, nehogy megsérüljenek, és mert könnyebben el is fáradnak, mint mi. Nagyon boldogok, ha sikerül nekik teljesíteni az adott pályát, nagyon helyesek, mert nekünk is szurkolnak.
Az egyik tanárunk készített egy akadálypályát, amire felrajzolta a haladási irányt, és KRESZ-táblákkal, bójákkal nehezítette azt. Biciklivel, rollerrel vagy gördeszkával mehettünk rajta végig. Mindegyiket kipróbáltam, büszke is vagyok magamra! A gördeszka volt a legnehezebb, azzal nem volt egyszerű a kanyar bevétele. Kétszer túl is mentem, meg sem álltam egészen a távolugrógödörig. Az vigasztalt csak, hogy a másik két eszközzel jól teljesítettem. Nemsokára újabb programmal jövök!
Lejegyezte: Kropokné Kiss Éva
