Az első igazi, forró nyári napsugarak gyermekkorom gondtalan napjait idézik fel bennem: a nyári táborok zsivalyát, a Balaton simogató habjait, a nagy szerelem lehetőségét. S hogy mégsem volt egészen felhőtlen kölyökként megélni azokat a kalanddal teli napokat, az édesanyám által rám hagyományozott, testvérem és általam írott levelek elevenítik fel, melyeket nemrég fedeztem fel újra.
Kedves Anya!
Nagyon jó itt, a táborban idén is! Az idő klassz, és itt van minden barátom.
Az anyagi helyzetem nem túl rózsás, úgyhogy már nagyon várom, hogy megjöjjön az utánpótlás. (Jelenleg nulla forintom van.)
Még jó, hogy idén itt van a húgom is: mindennap vesz nekem egy fagyit! Azt hiszem, kölcsön fogok tőle kérni egy tartályos vízipisztolyra.
Képzeld! Szerelmes is vagyok! Úgy hívják, hogy Alinda. Hát nem gyönyörű név?! Hosszú fekete haja van, és mandulavágású zöld szeme. Olyan, mint egy hercegnő, egy török hercegnő! Azt mondja, hogy én vagyok az ő hőse, nem látott még nálam erősebb és okosabb fiút.
Zsófi egy kicsit féltékeny, mert minden délután Alindával sétálok a házak előtt. De ha felnövök, Alindát fogom feleségül venni, mert olyan szép, mint te, és azt mondja, nagyon jól főz!
Jövőre, a szülinapomra azt fogom kérni, hogy látogassuk meg!
Sok-sok puszit küld:
Lackó
Ui.: Alinda Sopronban lakik. Remélem, az nincs messze Szegedtől.
* * *
A levél hátoldalán a saját kézírásom olvasható:
Anyám!
Az idő pocsék, itt nem lehet mást csinálni, csak strandolni. Még jó, hogy van minden másnap diszkó. Ha az sem lenne, kibírhatatlan lenne itt! Majd megsülök, és egy értelmes fiú sincs!
Lackónak csaja van! Borzasztó hárpia! Hercegnőnek hiszi magát! Én meg a tesó közelébe se tudok menni!
Köszönöm a költőpénzt, de kicsit sok lett, nem győzöm elkölteni. Még jó, hogy Lackó segít benne, különben haza kéne vinnünk.
Na szia, nemsoká találkozunk! (Ha egyáltalán hazavisztek valaha.)
Zsófi
Ui.: Szerintem Lackót adjuk oda Alindának. Könnyebb lesz úgy mindenkinek!
Az érzés puha és meleg, a mosoly pedig, amit arcomra csal, tartós. Micsoda nyarak voltak azok!
Lejegyezte: Budavári Orsolya
