Gyuszi két alkalommal járt a PT-ben. Véleményezte a nyári tábor helyszínét, a menüt és a társaságot is. Ilyennek látta ő a PEOPLE TEAM-et.
„Kétszer voltam PT-s. Első alkalommal programozásra érkeztem, a másodikon blenderre – ezen szerintem aktívabban vettem részt. Megtanultam a blender használatát, azon belül a modellezést, textúrázást, sculptingot, rigelést és egy kicsit a weight mapek készítését. Ezeknek a hobbimban és kisebb videójáték-projektekben vehetem hasznát.
Szépek, modernek kívülről az épületek. Növények is vannak, aminek örülök. A távolabbi környezet is érdekes, olyan elgondolkodtató megfigyelni az omladozó, ha jól tudom, szovjet laktanyákat. A szoba is szép, modern, viszont itt-ott megviselt. A fagyasztónk alja el volt árasztva fagyott vízzel, és a függöny nem működött, a beakasztórész el volt törve több szobában. A számítógépterem hasznos volt, főleg, mert így több időnk volt modellezni. A játékszoba remek szórakozást nyújtott. Mulatságos volt látni, hogy kisgyerekek rohamozták meg a Minecraft-termet.
A tábori kosztból különösen a csirke és a rizs ízlett, de a reggelik is tetszettek. A pizzázás szuper volt, amit még a pizza- és ketchuposztogató mókusok is megfűszereztek a viselkedésükkel. Nagyon bejött a kedvességük.
A beszélgetések és zenehallgatások az ételőrségnél – a kajaügyeletnél – jók voltak szocializálásra. A mókusok (pl. Kudó; VÁP és az a mókus, aki modellezést tanított nekem) jó fejek voltak. Rajtuk kívül a barátaimmal beszélgettem sokat, és távoli ismerősökkel is összeakadtam. Láttam egy lányt, aki nagyon ismerős volt. Viszont úgy gondoltam, hogy nem ismerem, ezért nem beszéltem vele. Mikor másodjára vettem észre a hangárban, úgy döntöttem, hogy megkérdezem, nem ismerjük-e egymást. Ezt mondtam: »Bocsi, láttam, hogy Laura a neved, és nagyon hasonlítasz egy szintén Laura nevű személyre, akit ismerek, nem vagy te véletlenül ő?« A tekintetéből egy enyhe »Mi van?« mondatot olvastam ki, majd három másodperc csönd múlva: »Ja, sziaaa, Gyuszi!« Aztán nevettünk.
A szüleim nem féltettek, és örültek, hogy jól éreztem magam. Táborok közül csak olyat tudok említeni, ami máshogy tetszett, viszont ez az erdei tábor esetében volt, amiből a PT-be nem nagyon lehet átemelni, mert a két hely alapjaiban különbözik. A PT-ben mindent szerettem, max. a csoportos táncos projekt nélkül tudnám elképzelni, mert úgy láttam, nem mindenki örült, hogy elő kellett adni egy táncot. Ezt megértem, mert nem minden ember szeret közönség elé állni. Nekem a feladat tetszett, de mások számára kellemetlen lehetett.
Táborozás közben fejlődtek a szociális képességeim, többnyire a kommunikáció és az empátia terén. Ha egy dolgot kérdezhetnék a táboroztatóktól, ez lenne az: Két szám összegének mennyi a négyzete?”
