A családi ebéd után édesanyám kanapéján megpihenve előkerülnek a gyerekkori fotók, felidézve ezer kalandot és bonyodalmat. Az egyik, Balatonkenesén készült fényképről a testvérem és az én vigyorgó arcmásom bukkan elő, s mi egymással versenyezve idézzük fel a nyári táborban íródott leveleinket.
Anyám!!!
Én soha, de soha nem leszek szerelmes! Tisztára megbolondul tőle mindenki! Itt van például Anikó néni, az egyik rajvezetőm. Hát ő meg van érte veszve, hogy mindenki vele foglalkozzon. Csak dobálja a szőke tincseit, nagyokat pislog mindenkire, és olyan szűk pólókat hord, hogy az ember azt se tudja, hogy kap benne levegőt. Nemcsak a fiúk, de még Tibi bácsi szája is mindig tátva marad, amikor meglátja. Olyankor hozzá se lehet szólni. A múltkor reggeli közben végiglocsolta az arcán a kávét. Annyira bámulta, hogy nem találta meg a száját! Anikó néni meg azt hiszi, hogy hercegnő, pedig szerintem egyáltalán nem szép. Tiszta őrület!
Na mindegy is, inkább azt képzeld el, hogy belegyalogoltam a Balatonban a kövekbe. Úgy felszakították a térdemet, hogy minden csupa-csupa vér volt. Az egyik barátnőm elkísért az orvosi szobába, mert annyira vérzett, hogy azt hittem, egy csepp sem maradt bennem. Útközben találkoztunk Lackóval, ő meg, mintha semmi sem történt volna, csak megpaskolta a vállamat, és annyit mondott, hogy nem baj, túléled. Érted?! Túléled! Hát milyen érzéketlen ez a fickó!
Szerintem idén ne is vigyük haza, hagyjuk itt gondolkodni!
Üdv:
Zsófi
* * *
Kedves Anya!
Képzeld, az egyik rajvezető néni olyan szép, mint egy hercegnő! Csak úgy repül a szőke haja a szélben, és olyan kék szemei vannak, mintha csillagok költöztek volna az arcára! A fiúkkal megbeszéltük, hogy sosem láttunk nála szebbet.
Zsófi megint meg van kergülve! Elvágta a lábát egy kagyló a Balatonban, erre ahelyett, hogy az orvoshoz sietett volna, körbejárta utánam a tábort, hogy nézzem meg. Nem is tudtam, mit mondjak neki, mert igaz, hogy kicsit vérzett, de egyáltalán nem volt vészes. Ő meg azt hitte, ott fog elvérezni. A kis butus! Remélem, egyszer kinövi a feltűnési viszketegséget!
Puszil:
Lackó
Ui.: Küldjetek sürgősen pénzt, mert már egy vasam sincs!
Azt hittük akkoriban, hogy életünk legnagyobb dilemmái között vergődünk, de milyen édes kétségek voltak azok! Meglepő, de azokra a napokra gondolva ma már főleg biztonságot érzek. Varázslatos időszak volt!
Lejegyezte: Budavári Orsolya
