Azokon a napokon, mikor a forró nyári levegő még éjszaka is intenzíven árad elő a betonból, mindig felelevenednek bennem azoknak a csodálatos Balatonkenesén töltött napoknak az emlékei. A nagy barátságok és az első szerelem gondolatától felpezsdülök, s pár pillanatra újra kamasznak érzem magam. A végtelen lehetőségekben való hitet, az elválaszthatatlan barátságokat és az országokon átívelő szerelmet megélni igazi kaland volt, amit szerencsére megőriztünk a testvéremmel az utókor számára édesanyánknak írt leveleinkben.
Anyám!
Csodálatos dolog történt velem! Szerelmes lettem egy fantasztikus fiúba! Minden azzal kezdődött, hogy Timivel úgy döntöttünk, strandolás helyett behúzódunk az árnyékba, és elnyalunk egy jó fagyit. Ahogy leültünk falatozni, megjelent egy magas, szőke fiú, gyönyörű kék szemekkel. Láttam rajta, hogy idősebb nálam, ezért álmomban sem gondoltam volna, hogy mi fog történni velünk. Már majdnem visszaértünk a partra, amikor utolért, óvatosan megfogta a kezem, és megfordított, hogy a szemébe nézzek. Éreztem, hogy fordul egyet velem a világ, mintha kővé váltam volna, mozdulni sem bírtam, a fejemben meg gondolatok helyett pillangók repkedtek.
Azóta minden szabadidőnket együtt töltjük, azt tervezzük, hogy jövő nyáron is találkozunk a táborban.
Tegnap este kiosontunk a partra, és megtörtént a várva várt első csók! Varázslatosabb volt, mint álmodni mertem volna!
Megígértem neki, hogy mindennap írok majd. Bár azt sem bánnám, ha hazavihetném magammal!
Lányod:
Zsófi
Ui.: Ha Lackót idén itt hagyjuk, biztosan lesz hely Ádám számára nálunk!
* * *
Kedves Anya!
Nem tudom, mi van idén Zsófival. Alig látom. Azt mondta a barátnője, hogy menthetetlenül szerelmes lett, és most ő is parkolópályán van. Tegnap meglestem magamnak azt a fiút, mert persze a húgom dugdossa előlem. Hát mit ne mondjak, nagyon gyanús a fickó! Szerintem a szeme sem áll jól. De ne aggódj, szemmel tartom őket! Árnyékként követem kettőjüket.
Puszil:
Lackó
Ó, azok a varázslatos nyarak, amikor a világ végtelennek tűnt, a vakáció örökkévalónak, a táborban dübörgött az Edda, és mind úgy éreztük, hogy belehalunk a szerelembe!
Lejegyezte: Budavári Orsolya