Nyári táborban sosem jártam, nem jártam táborozni, nem értem utólag, miért, de így alakult, viszont amit messziről, illetve külsősként tapasztaltam, az mindig is szórakoztatónak tűnt. Országszerte rengeteg tábor van, ahol a gyerekek és a fiatalok eltölthetnek néhány napot vagy akár heteket is.
Az én ideális táborom egy tó partján lenne, ahol állandóan sütne a nap, mégis lennének helyszínek, ahol hűvös marad a levegő. Körülbelül 25 fok tökéletes! Abban a melegben senki nem fázik, és lehet kint rohangálni anélkül, hogy izzadnánk, és már lehet úszni is, a 25 fok már elég a vizezéshez, annyira talán nem hideg a tó vize.
Sátorban laknánk! A sátrazás fantasztikus és szórakoztató módja annak, hogy megtanuljuk, hogyan lehet túlélni luxus nélkül. Vagy normál szobáink lennének, de lennének sátrak is, és választhatnánk, hol akarunk aludni aznap.
Ha szülő lennék, akkor a fő aggodalmam a gyerekem biztonsága lenne. De a mamák meg a papák elég parásak tudnak lenni… Az járna a fejemben, hogy lesz-e elég táboroztató, akik megvédik a gyermekemet: „Mi a helyzet a biztonsági intézkedésekkel és általában a helyszínnel?” Ha a tábor egy hegyi tó partján lenne, az állattámadásokat sem tudnám kiverni a fejemből: „Van ezen a környéken medve vagy farkas vagy tigris?” Anyukám a mókusoktól is fél.
Összességében a nyári tábor nagyszerű módja annak, hogy eltöltsük az iskolai szünetet. Bárcsak korábban elmentem volna. Akkor nem válna belőlem olyan félős szülő, amilyen majd leszek.
KM
