A villamos hosszút fékez, a nap sugaraival iskolások csapata árad fel a fáradt járműre. Tekintetem megpihen egy barna hajú kislányon, aki megszólalásig hasonlít nyolcéves önmagamra. Nagyot dob a hajkoronáján, arcán magabiztos mosoly terül szét; érzi, hogy minden szem rátapad. A hullámzó hajtenger emlékeim sűrűjébe ránt, s feldereng két régi levél, amit testvéremmel édesanyánknak írtunk a balatonkenesei nyári táborból.

Anyám!

Az idő jó, de a fiúk uncsik. Tele van velük a hócipőm! Minden azzal kezdődött, hogy a két barátnőm írt nekem egy verset.

Zsófia, Zsófia,

Olyan vagy, mint egy rózsa.

Bár tövised nincs,

Nálad a világon szebb nincs!

Még aznap jött a hír, hogy idén szépségversenyt hirdetnek, és én éreztem, ha mindenki szerint én vagyok a legszebb, minden bizonnyal meg is nyerem. A rajvezetőnk befonta a hajam, hogy hullámos legyen, a nagylányok kisminkeltek, s még egy flitteres pólót is kaptam kölcsön. Mielőtt felvonultam volna, rám szóltak a nevelők, hogy most tessék nagyot vigyorogni! Éreztem, hogy most jött el az én időm! Kiléptem a függöny mögül, és – mint egy pillangó – végiglejtettem a színpadon, de mikor a zsűri előtt megálltam, azt hittem, megnyílik alattam a föld. Képzeld! Lackó volt az egyik zsűritag! És ahelyett, hogy tíz pontot adott volna, csak egy kilencest tartott fel! És képzeld: a többiek csak hatot-hatot! Most nem beszélek a tesóval, olyan mérges vagyok rá, de otthon biztosan megfojtom! Vagy akár itt is hagyhatnánk!

A jó hír, hogy Adri megtanított mosni. Először utáltam, de érzem, hogy egyre jobban megy. Sosem gondoltam, hogy ennek örülni fogok. Viszont remélem, hogy otthon nem kell ilyennel strapálnom magam.

Rengeteg pénzt adtatok, szerintem jövőre is elég lesz! Egyszerűen nem tudom elkölteni. Ha Lackó nem lett volna ilyen gazember, biztosan nekiadom.

Na szia!

Lányod:

Zsófi

* * *

Kedves Anya!

Megélhetési gondjaim vannak! A pénzem fénysebességgel fogy, úgyhogy nagyon várom már az utánpótlást! Nem tudom, hogy lehet ennyiből kijönni!

A kishúgom, azt hiszem, haragszik rám. Zsűritag voltam a szépségversenyen, amikor egyszer csak azt hittem, hogy lefordulok a székről, amikor Zsófi végigdöngött a színpadon, akár egy vemhes elefánt, az a rengeteg flitter úgy csörgött rajta, mint a rabok láncai, és úgy vicsorgott, mint egy veszett hiéna. Nem tudtam neki tíz pontot adni, irtó hülyén nézett ki! Most nem beszél velem, pedig szólni akartam neki, hogy tanuljon meg mosni, mert a pólóin egyre nagyobbak a foltok.

Puszil:

Lackó

* * *

Gondolataimból a villamos csikorgása ránt vissza a jelenbe, s az ajtók nagyot csattanva felnyílnak. A kislányok haja csak úgy lobog a kora nyári szélben, ahogy leszállnak, de az emlékek átölelnek, akár egy meleg dunyha.

Lejegyezte: Budavári Orsolya