Csilla első PT-látogatása óta győzködi a barátait arról, hogy tartsanak vele a kedvenc nyári táborába. Meséljen ő arról, miért szereti a PEOPLE TEAM-et!

„Háromszor jártam a PT-ben. Első alkalommal még mindenki idegen volt, és mivel ért már rossz tapasztalat más táborokban, ezért aggódtam, hogy milyen lesz. Az utolsó alkalommal már barátokhoz mentem vissza, akikkel alig vártuk a tábort és a találkozást. Igyekszem az ismerőseimet is elcsábítani, hogy jöjjenek, mert nagyon buli!

Imádom a tábortáncot! Először senki sem táncolt… Én is azt gondoltam, hogy na én tuti nem táncolok. Erre két nap múlva csatlakoztam, ahogy mindenki más. A tábortánc összetartozás-érzést kelt, közben mindenki vidám. Imádom, hogy semmi sem kötelező, ezért órára is szívesebben megyek.

Az angoltáborban vettem részt. Tetszett, hogy angolul beszélő tanár tartotta az órákat, és tök jól elbeszélgettünk. Jó tapasztalat volt, hogy így is lehet angolul tanulni, nem volt olyan sulis. Bár azt nem bánnám, ha legalább öt perccel hosszabb lenne a szünet két óra között.

A kollégium épületei rendben tartottak, felújítottak. Szépen fejlődik a környék. A szobát mindig tisztán vesszük át. Ventilátort jó lenne nem cipelni, vagy legalábbis örülnék, ha lenne hosszabbító. És kilépő is hasznos lenne a fürdőszobában. 

A büfé és a közösségi tér volt a kedvencem. Tetszenek a meghívott személyek. A tűzzel zsonglőrködő nagyon tetszett, az állatsimogatóban pár éve pedig volt egy hatalmas kígyó! Az íjászat, kardforgatás is jó volt. Na meg az Animal Cannibals-koncert. Szeretném, ha ezek lennének még.

Az ételek változatosak voltak. Mindenevő vagyok, de a pizzatekercs minden mennyiségben jöhet. Jövőre lehetne sokkal több belőle, mert mindig elfogyott. 

A táborban tanultaknak mindenhol hasznát vehetem, főleg azért, mert sokat utazunk, és kell az angol. Meg könnyen barátkozom. A tábor segít ebben is azoknak, akik kicsit zárkózottabbak. Én is könnyebben ismerkedem másokkal, és meg merek szólalni angolul.

A legviccesebb tábori élményem az, hogy vittem magammal a táborba kettő darab hungarocellrepülőt, hogy majd mekkorákat fogunk vele játszani, erre az első kilövés alkalmával fennakadt a fán. Mikor le akartuk szedni, és több nézőpontból is megfigyeltük a fákat, rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül. Érdemes időnként felfelé is tekinteni, és megnézni, milyen kincseket rejtenek a fák… Némelyik dolog már nagyon régóta ott lehet.

Hogy féltem-e a táborban? Egyszer. Éjszaka mentünk a folyosón. Lépésnyikorgást hallottunk. Ahonnan jött a hang, elkezdett villogni a lámpa, de úgy, mintha pont akkor kapcsolna le a villany, ahol épp megy valaki. Az para volt. Gyorsan bementünk a szobába.

A szüleim nem aggódtak a távollétemben. Ha bármi lett volna, csak telefonálok, és jönnek értem. De annyira biztonságban érzem magam a táborban, hogy következő alkalommal már busszal, egyedül megyek. A PT-ben a táborozók és a táboroztatók is jó fejek. Az egyik mókusról kiderült, hogy a leendő sulimban tanár. Ater pedig odaadta az elektromos rollerét, és mehettünk vele. Egyébként amikor Ater megérkezik a beszerző körútjáról, mindig olyan, mint a Mikulás, aki egy csomó cuccot hoz.”