Renáta sokszor táborozott, de most megtalálta a tutit. Ezt egyszerűen érzi, hiszen van összehasonlítási alapja. Hogy miért bűvölte el a PEOPLE TEAM nyári tábora? Olvasd el, miket mondott a PT-ről, és megtudod!
„Egyszer jártam a PT-ben. A három legmeglepőbb dolog, hogy milyen közvetlenek és kedvesek az emberek, hogy milyen rugalmasak a mókusok, és hogy a tábor végén ingyenfagyit kaptunk.
A szüleim féltek, hogy ilyen messze megyek otthonról, de nem láttak még annyira boldognak, mint tábor után, ahogy az ottani élményeimet meséltem. Sokkal nyitottabb lettem új dolgokra, és közvetlenebb az emberekkel. Rengeteg táborban vettem részt eddigi életem során, de a PT magasan a legjobb.
Nem változtatnék a PT-n, ami legfeljebb akkor lehetne jobb, ha hosszabb lenne, de arra ott van az évi három turnus, ugye. Azt kívánom, hogy minden maradjon ugyanilyen, illetve úgy gondolom, hogy kicsit korán kellett lefeküdni.
A cirkusztáborban vettem részt, azon belül is a hammock és a karika a kedvencem. Megtanultam a légtornáról mindent – ezt mai napig hasznosítom a tesiórákon –, az esti előadásokon pedig az irodalommal és a környezetvédelemmel is foglalkoztunk. Egyik délután addig teljesen ismeretlen emberekkel keveredtem össze, és órákat beszélgettünk, filozofáltunk, mire a szobatársaim megtaláltak. Valamelyik nap pedig bejött hozzánk beszélgetni egy fiatal mókus, nagyon aranyos volt. Szóval jó volt a társaság.
Imádtam a helyszínt, kényelmes és nagy volt, egyszerűen tökéletes. Csodálatos, szép környéken van a tábor. A párolt zöldségekért a vega részlegen éltem-haltam. Isteni finomak voltak! Remélem, jövőre is lesznek.
Kedves, ciki és szívmelengető élményeim is vannak a PT-ről. Egyszer habcsata után négyen fürdőruhában beültünk a zuhanyzóba, és így mostuk le magunkról a habot. Aztán zsonglőrködés közben fejbe dobtam magamat és a barátnőmet is labdával, ami vicces volt. De amikor a kajaügyeleten rajtakaptak, hogy ki akartam vinni a fagyimat… na az félelmetes volt.
A legkedvesebb élményem az utolsó tánc, mielőtt indult a busz. Ahogy az ott megismert emberekkel a tábor végén búcsúzkodtunk… aucs. Sírtunk és nevettünk a Golden Boy alatt. A közös táncok egyébként is a kedvenceim voltak.”
