Mert kiszakadok a hétköznapokból, a mindennapi életből. Furcsa, kicsit félelmetes, de mindenképpen izgalmas, hogy nem ott alszom, nem ott tartom a ruháimat, nem azt eszem, amit otthon megszoktam. Első nap persze még rám tör a honvágy, sőt, bevallom, a legelső táboromban még pityeregtem is egy kicsit a takaró alatt a sötétben, amikor senki se látott. Hiányoztak az ismerős zajok, neszek – és legfőképpen az anyukám. Még az idétlen húgom is hiányzott, bár ezt elég nehéz bevallani. Aztán az újonnan szerzett barátaim elfeledtették velem a szomorúságot és a magányt.

Az új barátok

Na igen, az új barátok. A szuper jó programok mellett ők jelentik számomra a tábor lényegét. Nem mintha otthon annyira antiszoc lennék. A focicsapat oszlopos tagjaként az osztály krémjében abszolút benne vagyok. A haverjaim főleg a csapattársaim, de jóban vagyok Kristóffal, aki az egyik legjobb tanuló nálunk, meg Martinnal is, aki a telekszomszédunk.

A táborban viszont egy csomó új gyerekkel ismerkedek meg. Első nap megjelenik egy kupacban egy csomó tök ismeretlen, akik a második napra már egész jól összehaverkodnak, az utolsó napra meg akár életre szóló barátságokat is köthetnek. Amikor a táborban vagyok, akkor sem feledkezem meg teljesen az otthoni barátaimról. Minden este írok nekik üzenetet a csoportunkba; küldök pár fotót és videót arról, miket csináltam aznap.

A felnőttek

Megmondom őszintén, a suli annyira nem hiányzik, és nem zokogok azért sem, mert a vakációban nem kell fizikadolgozatot írnom. Nem gondolok az extra szigorú Jóska bácsi matekóráira sem. Bár múltkor, mikor egy érdekes tudományos kísérletet végeztünk a tudóstáborban, eszembe jutott, ez mennyire tetszene Ida néninek, a kémiatanáromnak.

Voltam már drámatáborban is. Szerintem Mariann néni nagyon büszke lenne rám, ha tudná, hogy mennyi versre emlékeztem, amit vele tanultunk az elmúlt tanévben. Ő amúgy a kedvenc tanárom, mert bár megköveteli, hogy tanuljunk, mégis kedves és laza. Ezért élveztem annyira a táboros szituációs játékokat, mert hasonlóak voltak, mint az ő drámaórái.

Az itteni táboroztatók is nagyon jó fejek; félig olyanok ők, mintha a tanáraink, félig pedig mintha a barátaink lennének. Sokat lehet velük hülyéskedni, viccelődni, de ha valami gond van, rögtön ott teremnek, és segítenek. Bekötötték Viki sebét, amikor elesett, és együtt keresték velünk Dani eltűnt telefonját (meglett!).

A kihívások

Leginkább amúgy a kihívások miatt szeretem a tábort. Egy csomó dolgot kell egyedül vagy csapatban megoldanunk, kreatívan ötletelnünk. Szerintem amikor ősszel visszamegyek a suliba, sok itt tanult dolgot be fogok tudni építeni a tanulásba.

Szerző: Tóth Réka