Tíz-tizenegy évesen elmentem egy táborba, amit Camp Hazennek hívtak. Két teljes hetet töltöttem ott. Egy faházban, ahol hét másik lány is volt az én korosztályomból. Ez egy faházas táborhely. Nagyon élveztem. Rengeteg szórakoztató tevékenység volt. Ez számomra igazán különlegessé tette a nyarat.

Persze voltak olyan dolgok is, amelyeket kevésbé szerettem a táborban. Őszintén szólva nem szerettem annyira, hogy két teljes hétig távol kellett lennem otthonról. Fél hónapon át nem aludtam a saját ágyamban. Hiányzott a családom is. Amikor a tábor vége közeledett, már csak visszaszámláltam a pillanatokat, és az elsők között készen álltam, hogy végre hazamenjek.

Szeretnék visszamenni ebbe a táborba, de inkább csak egy hétre. Az tökéletes lenne. Nekem túl hosszú volt az első alkalom.

Az ideális táborom, bár sosem voltam még ilyenben, egy szuper erdőben lenne. Egy kempingben lenne az a hely, külön helyszínekkel csak azoknak, akik részt vesznek a táborban. Sportpályákkal, kuckókkal, labirintussal, és ezekhez hasonló érdekes dolgokkal. Mindennap más tevékenységekből választhatnánk, és este mindenki dönthetne, hogy egy közös tábortűznél ül össze, vagy marad a helyén, ahol csinálna ezt-azt.

De ez mindegy is. Idén szívesen kipróbálom a PT-t Kecskeméten. Most Magyarországon leszünk nyáron. Két barátnőm is velem jön.

LL