Táborozás bullying nélkül? Hát persze! A PEOPLE TEAM nyári táborának korábbi táborozója, Georgina mesélt arról, miért szereti a PT-t – ráadásul annyira, hogy mostantól már táboroztatóként találkozhattok vele a kecskeméti gyerekfesztiválon.
Mutatkozz be, kérlek!
Gátfalvi Georgina vagyok, szeptemberben töltöm be a 18. életévemet. A Kőbányai Szent László Gimnázium olasz nyelvi tagozatán tanulok, és jövőre fogok érettségizni. Hobbim a sportok közül a röplabda és a kosárlabda. Ahogy az informatikával megismerkedtem, egyre inkább megkedveltem, a gimiben informatika- és médiafaktos vagyok. Általános iskolás korom óta sokat fotózok, amit nagyon szeretek. Először mindenfélét fotóztam, és ahogy telt az idő, kialakult bennem, hogy a portréfotózás áll hozzám a legközelebb. De az utazásaim során megfognak a természet csodái és a történelmi, illetve egyéb különleges épületek, pillanatnyi hangulatok is. Szuper fotókat lehet készíteni a különböző rendezvényeken vagy akár a város forgatagában is. E miatt az érdeklődési köröm miatt találtam meg a PT-t 2019-ben. Először két hétig voltam a táborban, és utána minden évben lelkesen vártam a nyarat, és mindig három hetet itt töltöttem, a fotóstáborban. Már tavaly is szívesen osztottam meg a kisebbekkel a tudásomat, segítettem a tanároknak, és azt hiszem, meg voltak elégedve az igyekezetemmel és a szorgalmammal. Az iskolai kötelező közösségi szolgálatot is gyerekek felügyeletével, tanításával töltöttem a Magyar Nemzeti Múzeum nyári gyerektáborában. Nagyon kedveltem ezt a feladatot is. Így fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ebben az évben már szeretnék „kistanár” lenni. A többéves színitanodai és szinkrongyakorlatom, valamint a mostani hoszteszmunkám során bebizonyosodott, hogy kommunikáció terén nincsenek problémáim, szívesen és könnyen találom meg a közös hangot gyerekekkel és felnőttekkel egyaránt. Izgatottan várom, hogy kipróbáljam magam ezen a területen. Bízom benne, hogy mind a táborlakók, mind a tanárok, mókusok elégedettségét elnyerem majd.
Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?
Az első évemben borzasztóan féltem, hogy nem találok barátokat, vagy hogy itt is van bullying. De semmi ilyesmi problémám nem volt, már első perctől jókat beszélgettem a volt szobatársammal, mindenki nagyon elfogadó, mindenki megtalálja a maga baráti körét. Ha egyedül érzi magát valaki, akkor meg bátran lépjen oda másokhoz, mert itt tényleg senki nem néz senkire rossz szemmel, és nyitottan fogadják az újak társaságát.
Mi volt a legdurvább táboros melód?
Valahogy minden évben megtörténik, hogy az egyik gyereknél marad egy gép. Ilyenkor mindenki rohangál összevissza, akármennyire is figyelünk, megesik néha. De mindig pozitív kimenetele van, és megtaláljuk az adott tárgyat, csak az a folyamat, amikor sherlockosat kell játszani, az eléggé stresszes.
Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?
Szerintem minden szuper így, ahogy eddig volt, minden probléma meg lett eddig oldva, és semmi nagyobb probléma nem volt, vagy ha volt is, jól lett kezelve.
