Dani, a tavalyi angoltábor 14 éves veteránja, aki tavaly három turnust is végignyomott, azt mondja, ez alatt a három hét alatt nagyobbat ugrott az angolnyelv-tudása, mint egész tanév alatt. Erről mesélt nekünk.

Az angollal mindig érdekes viszonyban álltam. Egyrészt nagyon szerettem, mert a kedvenc youtubereim meg tiktokereim mind angolul beszélnek. Tanulni viszont nemigen volt kedvem általában, ami, valljuk be, azért is lehet, mert a sulimban elég unalmasan tartják az angolt. A kedvenceim a szódogák, amik úgy néznek ki, hogy ha valakinek nem jut eszébe magyarul egy szó a szöveg bogarászása közben, akkor azt felírjuk a szódogafüzetünkbe, és jövő órán számonkérnek mindenkit az így összegyűlt kifejezésekből. Így van az, hogy egymás mellett kell megtanulni azt, hogy elefánt meg parkolódíj. Szörnyű…

Voltam egyszer egy suli által szervezett angoltáborban is, gondoltam, adok neki egy esélyt – bár ne tettem volna! Kb. ott is arról volt szó, hogy angol szövegeket magoltattak be velünk, amikben sokszor szerepelt a train station.

Na, ezek közül egyik sem volt igaz a PEOPLE TEAM angoltáborára. De a PT-re nem is a „tábor” a jó szó, hanem inkább egy nyári gyerekfesztivál, ahol – legalábbis nekünk, angolosoknak – az angol kommunikáció az egyetlen szabály. A tábori mentorok ugyanis mind angol anyanyelvűek voltak, ezért a délelőtti foglalkozásokon csak angolul beszélhettünk – ettől kicsit úgy éreztem magam, mintha hirtelen Amerikába csöppentem volna. Eleinte persze kicsit ideges voltam, aggódtam, hogy nem jut eszembe mondat közben valamelyik szó. De ahogy teltek a napok, és láttam, hogy senki nem akar megenni, ha valamit véletlenül rosszul mondok, hogy általában meg tudom értetni magam a többiekkel, az önbizalmam úgy megugrott, mint még soha. Végső esetre úgyis ott voltak mindig elérhető közelségben a mókusok, akik tudtak nekünk fordítani, de erre nem nagyon volt alkalom. Meg tényleg van abban valami, hogy beszéd közben tanul meg egy nyelvet az ember. Ezzel, hogy folyamatosan arra késztettek minket, hogy angolul szólaljunk meg, és ne válasszuk a könnyebbik útként a magyart, észrevétlenül segítettek nekünk fejleszteni a szókincsünket, a nyelvtanunkat és a kiejtésünket is.

Az English only szabályon kívül az órák felépítése is tök máshogy nézett ki, mint a sulisok. Sokkal interaktívabbak voltak, és csomó izgalmas csoportprojektet kellett megoldanunk, ahol nemcsak az angoltudásunkat hasznosíthattuk, hanem közben egymással is összebarátkozhattunk.

De a PT persze nem csak a tanulásból állt. A délelőtti órák után csomó választható programon vehettünk részt – én például az állatbemutatót imádtam. Az órákon kívül nem lett volna muszáj angolul beszélnünk, mégis: én meg pár angolos társam direkt megpróbálkoztunk az angollal vacsora közben is.

A tábor végére érezhetően magabiztosabb lett a nyelvtudásom, amit a suliban is észrevettek (mondjuk azt, nem miattam nőtt a szódoga tételeinek száma…). Ehhez azonban kellett az a Magyarországon általában elérhetetlen szitu, hogy három hétig angolul beszélhessek. Ezért annak, aki a buli mellett az angoltudását is szeretné fejleszteni, azt tanácsolom, hogy használja ki a lehetőséget, és ha tud, maradjon a PT-ben három turnust is.

Lejegyezte: Bárt Roland