Egy jó táborban csupa érdekes dolog történik. A PEOPLE TEAM nyári táborának egyik tanárával, Mátéval beszélgettünk a legemlékezetesebb PT-s élményeiről.
Stresszeltél valaha a táborban? Hogyan kezelted?
Táborozóként sose. Táboroztatóként viszont az első táborom előtt egy héttel nagyon, hiszen fel kellett építenem egy tanulási tervet. Egészen az első óráig megvolt bennem a stressz, aztán hamar elillant, amikor láttam, hogy milyen könnyen mennek ezek, ugyanis ha érdeklődőek a gyerekek, akkor fogékonyak a tanulásra.
Mi volt a legdurvább táboros melód?
Mosogatni nem szeretek, de hál’ isten megkönnyíti a dolgot a mosogatógép, habár így is elkerülhetetlen, hogy mocskos legyél.
Milyen személyi pozíciót javasolnál a meglévők mellé?
Lehetne egy főmókusi és egy főtanári poszt, aki ugyanazokat a feladatokat látja el, mint a mókus vagy a tanár, viszont ha érkezik egy probléma, amit meg kell oldani, akkor rájuk lehessen bízni, és ha ehhez a feladathoz pluszember szükséges, akkor jobban ki tudja választani a megfelelő embereket, hiszen nap mint nap velük mozog. Ez a két pozíció lenne a kapocs a tanár/mókus és a táborvezetők között akár.
Ezt a szót vagy kifejezést csak a PT-ben hallhattad…
Hangár, ketchupos lángos, PT-s tészta, infófolyosó (ami egy téglalap alakú terem!), indián őrség.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Mindig is szép emlékként marad meg bennem a Koboldok városában lévő tőzsdézés. Emlékszem, feltettem minden (játék) pénzemet a fluxuskondenzátorra, és mikor visszamentem, annyira felment az ára, hogy nem tudtak kifizetni, úgy kellett másik állomástól pénzt kérni, hogy ki tudjanak fizetni.
