Miért jó táborozni? Greggel beszélgettünk a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táboráról, azaz a PT-ről.

– Mi volt a legmeghökkentőbb dolog, amivel a PT-ben találkoztál?

– Szabadság, rengeteg ember egyszerre, rengeteg lehetőség.

– Mire voltál kíváncsi első alkalommal?

Lesznek-e ismerőseim, bár nem tudtam senkiről. Egy volt.

– Tartottál valamitől?

– Attól féltem, hogy egyedül leszek, de erről szó sem volt. Azonnal találtam barátokat. A szobatársamat, a témacsoportom tagjait, a délutáni csapatom tagjait.

– Ha volt honvágyad táborozóként, hogyan sikerült orvosolni?

– Elfoglaltam magam. Egy csomó program volt. Néha telefonáltam is, de nem túl gyakran, mert az csak rontott volna a helyzeten. Aztán szépen lassan elmúlt a honvágy. Mondjuk, úgy egy nap alatt.

– Milyen barátságokat kötöttél a táborban?

– Nagyon sok barátságot. Négy ismerősömből három PT-s.

– Milyen PT-szekciókat próbáltál már ki?

– Robotikatábort és angoltábort.

– Hogyan és mit hasznosítottál ezekből?

– Megtanultam kombinálni. Azóta van saját robotépítő készletem. Járok év közben is „kis mérnök” tanfolyamra. Az angol egyértelmű: mivel az angoltanárommal nem tudtam magyarul beszélni, muszáj volt angolul. Sokkal jobb lettem már őszre. Addig nem nagyon mertem megszólalni.

– Melyik választott témánál mi volt számodra a legfontosabb?

– Az angolnál az, hogy merjek megszólalni.

– Melyik szekció volt a kedvenced?

– Végül is az angol. Kevésbé tűnt szórakoztatónak az első órákon, de aztán lelkes lettem. Nagyon lelkes. Ez azóta is tart.

– Mi jut eszedbe a táborozás első és utolsó napjáról?

– Óriási ölelések és óriási ölelések. Csak persze az elsők vidámak, az utolsók meg szomorúak.

– Szabadon a hangártól az útügyeletig…

– Itt bármit lehet. Ha akarsz, megpróbálhatsz kaját vagy üdítőt csempészni, és ha észreveszik, akkor sem kerülsz bajba. Persze jobb, ha visszaviszed az üveget később, ha már megittad a kóládat. Az útügyelet unalmas lehet annak, aki ott ül. Éjjel meg tutira parás, mert jön-megy a rengeteg bejárós gyerek meg a szüleik; én nem tudnám, ki kicsoda.

– Lovagi torna vagy vízi csata?

– A lovagi torna vicces. Egyszer tényleg volt olyan állomása, ahol úgy kellett küzdeni, mint egy igazi lovagi viadalon. Meg olyan is volt, hogy a vízszintesen kifeszített kötélen mászás volt az egyik versenyszám, és nem volt rajtam hosszú nadrág, persze, mert kánikula volt, és úgy lehorzsoltam a lábszáramat, hogy végül az orvosiban kötöttem ki. Naná, mert nyerni akartunk. Nyertünk is. Abban a turnusban második lett a csapatunk, de a lovagi tornán a második csapatra is rávertünk 100 pontot.

– Animal Cannibals: ennél is hangosabban!

– Azt soha nem értettem, miért nem jön ki a rendőrség csendháborítás miatt, amikor fellép az Animal Cannibals. Nem mindig hangosak, de amikor nem azok, akkor is hangosabbak a kellemesnél. Persze azokra gondolok, akik a környéken laknak. Nekünk szuper az egész.

– Titkos küldetések és vállalhatatlan események?

Volt néhány a sok nyár alatt. Egyszer felkeltünk hajnali fél ötkor, mert poénosnak találtuk, hogy még mindenki alszik. Kiderült, hogy egyáltalán nem. Egy másik szoba, akiket ismertünk, szintén éppen ilyen tervet kovácsolt. Az lett a vége, hogy fáztunk is, fél óra elteltével mindenki álmos lett, így visszamásztunk az ágyunkba. Csakhogy a reggeli megérkezett nyolckor. Majdnem lemaradtunk róla. A következő nagy akciónk inkább éjszakai szökdösés meg hülyéskedés volt. Nem aludni sokkal könnyebb, mint felébredni és ébren maradni.

– Mi leszel, ha nagy leszel?

– Mérnök, azt hiszem. Vagy valami műszaki ember.

– Óriáskígyó tekergett a tanárom nyakában!

És tényleg! Amikor először láttam, sokkot kaptam. Azt hittem, hívni kell a rendőrséget – vagy kiket is szoktak hívni állattámadás esetén. Aztán lenyugtattak a többiek, hogy ezek a kígyók tök szelídek, nincs mitől ijedezni.

– 700 túrós és lekváros süti…

– A reggeli jut eszembe. De nem csak két kaja szokott lenni. Legalább 10. Igaz, a fánk fogy el mindig legelőször.

– Földszint, nyolcadik: 300 lépcsőfok hajnalban.

– Erről az jut eszembe, amikor összevissza szökdöstünk egyik éjszaka. Inkább fogócska volt a mókusokkal, mint szökdösés. Remélem, ők is élvezték.

– Nyunyóka, ajándékok és tábori kupa.

– Nyunyóka mindent visz! A kupa pedig volt már egyszer a miénk is, akkor is, ha egy másik csapattal együtt kaptuk. Szuper fotók készültek!

– Jössz 2023-ban is?

– Naná, és természetesen OTTALVÓS leszek.