A PT nyári táborát sok gyerek azért szereti, mert az animátorok (a PT-ben ők az ún. mókusok) tőlük nem sokkal idősebbek, energikus, vidám fiatalok, akik megértik a problémáikat. Előfordult már, hogy a mókusok és a gyerekek játékból családtagokká váltak. Erről is mesélt Dóri, a PEOPLE TEAM egyik résztvevője.
„Négyszer táboroztam a PT-ben. Az első alkalommal mindenki idegen volt, a legutóbbinál már ismertem a táborlakók harmadát. Legtöbbször az angoltáborba jelentkeztem, ott nagyon könnyű beilleszkedni, mivel eléggé sokat beszélgetünk órákon. Kedvenc szekcióm nincs, ha tehetném, majdnem mindegyikre elmennék. És azt szeretném, ha egész évben lenne PT.
A helyszín sajátos hangulatot kölcsönöz a PT-nek, jó, hogy a tábor kicsit el van szigetelve a külvilágtól, ráadásul a romok érdekes forgatási/fotózási helyszínt tudnak nyújtani. A programok közül a Ki mit tud? és a szolgáltatóház volt a kedvencem, de ha jó a társaság, minden és bármi szórakoztató tud lenni. Szuper volt turnusváltáskor a bevásárlás, majd titkos pizsiparti és szülinapozás a barátnőkkel. Megalakult a hatalmas PT-s család (Anyu, Apu és Keresztapu mókusok). Családi fénykép is készült. Apu kedvence a leves, többször is együtt levesezett velünk esténként, Anyu pedig a sütésről tanított.
A szüleim a legkevésbé sem féltettek, tudják, hogy biztonságban vagyok. Az elbeszéléseim alapján hasznosnak és jónak tartják a tábort, ráadásul ők is pihenhetnek addig nélkülem. Már a távollétemből adódó otthoni csend és nyugi megéri számukra, hogy támogassák a táborozásomat. És addig sem a tévé vagy a gép előtt ülök egész nap.
Merem állítani, hogy nyitottabb, feszélyezetlenebb és kedvesebb lettem a PT-ben. Barátokat szereztem, fejlődött a kommunikációm, a szervezőkészségem. Megtanultam angolul beszélni (gyakorlatban alkalmazni), kókuszgolyót készíteni, muffint sütni, frizbizni. Ugyancsak a táborban tanultam meg zsonglőrködni, kosárlabdázni, forrasztani, itt szereztem meg minden tudásomat az operáról, a csillagképek történeteiről, Angliáról, Zimbabwéről, Zambiáról, Kenyáról, Indiáról és Szerbiáról. A nyelvtudást és a kommunikációt mindenhol tudom hasznosítani. A többivel kapcsolatban elképzelésem sincs, de véleményem szerint nincs felesleges tudás, minden tudás hasznos.
Nem volt olyan tábor, ahol jobban éreztem volna magam, legfeljebb másképp. De össze sem volt hasonlítható a PT-vel.”
