Mulatságos jelenetnek lehettek szemtanúi a PEOPLE TEAM táborozói, amikor Kecskeméten egy erős akaratú kislánnyal találkoztak. A PT-sek azonban nem elsősorban a külsős programok miatt kedvelik a tábort – Vivien megosztotta velünk a tapasztalatait.

„Egyszer jártam csak a PT-ben. Tetszett, hogy rengeteg programot szerveztek, hogy mennyire sokan voltunk, illetve az, hogy milyen szépen rendben tartották a helyet.

A zöldtáborban vettem részt, úgyhogy csak arról tudok nyilatkozni. Igazából a vadaspark-látogatás és a délelőtti játékok tetszettek a leginkább. Amikor elmentünk a vadasparkba, akkor előtte fel volt állítva egy légvár. Annyit láttunk, hogy egy kislány ordibált az anyukájával, hogy fizesse be neki a belépőt, viszont az anyja nem akarta, azt mondta, hogy majd máskor. Erre a kislány odajött hozzánk, vadidegenekhez, és azt kérdezte, hogy mi kifizetjük-e neki a belépőt. Az egész csoportot végigkérdezgette, ami elég viccesen hatott.

Én úgy ismerem magamat, hogy minden közegbe elég egyszerűen beilleszkedek, ezért nem is változtatnék a PT-n. Szerintem így is nagyon jól szervezett volt a tábor. Például teljesen rendben van a szállás. Az a legjobb benne, hogy nemcsak a szobatársaddal lehetsz jóban, hanem a melletted lévő szoba lakóival is. A szállás tiszta volt, az épületek szépek, viszont a környezet annyira nem tetszett. Kicsit furcsának találtam, hogy elhagyatott épületek mellett van a tábor. Viszont ha nem mentünk ki a táborból, akkor ez egyáltalán nem volt zavaró.

A vacsorák voltak a legjobb étkezések, azon belül a pizza és a rizses hús ubival. Az esti programok közül egyértelműen az Animal Cannibals-koncert volt a legtutibb.

A PT-s mókusok hihetetlenül kedvesek. Nagyon közel álltam hozzájuk, mind a magyarokhoz, mind a külföldiekhez. Jó volt egy másik nyelven beszélgetni valakivel. A táborban ismertem meg a legjobb barátomat is, akivel azóta is beszélgetünk, viszont nem olyan, mintha együtt lennénk, mert távol vagyunk egymástól.

Nagyon féltettek a szüleim, és én is féltem. De ahogy jöttek értem, és beszálltam a kocsiba, még mielőtt kikérdezhettek volna, már látták az arcomon az örömöt.

Változtam a táborban – mindenképpen pozitív irányba. Megtanultam, hogyan legyek empatikus, hogyan legyek körültekintő, hogyan legyek barát, illetve hogy hogyan érezzem otthon magam egy teljesen idegen környezetben. Most az emberekkel máshogy viselkedek. Az életben biztosan sok hasznát veszem ezeknek a tapasztalatoknak, ha nagyobb leszek, sokat fognak előrevinni.”