Georgina öt éven át táborozott, aztán táboroztatóként is részt vett a PT-ben. Természetesen a PEOPLE TEAM-ről (is) beszélgettünk.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Amikor először jöttem a táborba, nagyon féltem, mivel sosem voltam még ennyi ember között. Mindig csak kb. 30 fős táborokban voltam. Azt hittem, hogy a sok ember között teljesen el fogok veszni, nem lesz egy barátom sem, és pánikoltam. Szerencsére azonnal befogadtak. A szobatársam körbemutatott mindent, mert neki nem az első tábora volt. A szekción belül meg ugye megtaláltam a közös érdeklődésű embereket, akik emiatt nagyon a szívemhez nőttek, szép emlék számomra, és remélem, hogy másoknak is ilyen egyszerűen fog menni.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Ha valaki elmondja a problémáját, akkor mindig keresek rá megoldást. Amikor rólam fogalmaz meg kritikát, nagy részben tudom, ha én hibáztam, és akkor be is ismerem, és törekszem arra, hogy megoldjam. Ha viszont nem kommunikálják le az illető felé a problémát, nem biztos, hogy magától észreveszi, így a konfliktus megmarad. Ezért mondják mindig, hogy a kommunikáció a kulcsa mindennek.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
– Bal vagy jobb kezedben fogod a kanalat?
– Én a lábammal, nem, amúgy nem tudom, várjál, hozok levest.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Mindenképpen elkezdenék kialakítani biztonsági zónákat a pincékben, továbbá megerősíteni a kerítést. Az Auchanba elmennénk bevásárolni tartós élelmiszereket, és folyamatosan tájékozódnék a fejleményekről, ha van olyan platform, ami jelentést ad az aktuális helyzetről. A gyerekeket pedig, amint közel ér az apokalipszis, beküldenénk az óvóhelyekre.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Sas vagy valamilyen madár, mert szeretem átlátni a dolgokat. Illetve szeretném a különböző tájakat madártávlatból szemlélni, és csak szabadon szárnyalni az égen.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Halloweenkor szerveztünk a suliban röpikupát. Minden csapat meg az edzők is beöltöztek, a mi csapatunk macskának öltözött. Volt fülünk, és festettünk bajszokat – számomra ez az egyik legkedvesebb emlék.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
Nagyon változó, amikor komolyan kell venni egy feladatot, akkor semennyire nem tartanám magam annak, de ha arról van szó, hogy egy gyerkőcnek hiányoznak a szülei, furcsa dolgokat tudok művelni (táncikálok, rossz vicceket mesélek), hogy felvidítsam. Tudom, milyen rossz tud lenni, hiszen én is voltam ilyen helyzetben kisebb koromban, és örültem volna, ha valaki ilyen furaságokkal megpróbál felvidítani, mert nem mindig segít az együttérzés, néha kell a pozitív húzóerő is.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Régi táborozó voltam, már öt éve jártam a táborba, amikor elhatároztam, hogy szeretnék visszatérni táboroztatóként, illetve tovább élvezni a tábori hangulatot nyaranta. Előre várom azt a hangulatot, amikor megérkeznek az első diákok, és megkezdődik a tábornyitóval az első hét. A nyár végén, amikor visszatérne minden a régi kerékvágásba, remélem, már az új sulimban kezdem az évet, és felvesznek oda, ahova szerettem volna.
